"A táplálkozással szinte minden rendbe tehető." - Interjú Cseke Katinkával
(2. rész)
Cseke Katinka a múlt heti cikkünkben megosztotta velünk, hogyan jutott el az életmódváltásig, vagyis hogy "mindenmentesen" kell étkeznie. A vele készítette interjú második részében pedig azt fogja elmesélni, hogyan zajlott a belerázódás időszaka és hogyan segítette őt ebben a Mindenmentes Food!
7. Korábban említetted, hogy egyszerre több mindenre vagy érzékeny. Térjünk kicsit vissza erre! Mikor még nem tudatosodott benned, hogy beteg vagy példának okáért, hogy gluténérzékeny, kérlek, oszd meg velünk: Te mit tapasztaltál akár fizikálisan, akár mentálisan: milyen volt a közérzeted?
Van egy kolléganőm, aki ha gluténtartalmú ételt eszik, mindkét karja tele lesz kiütésekkel. Őszinte leszek, nekem soha nem volt semmi efféle bajom. Tudod, ez a sunyiság ebben az egészben. Gondolj csak bele: leülnek velem beszélni és közlik, hogy nekem bizony velem született gluténérzékenységem van - és nem pedig szerzett. Ez azért viccesen hangzik, nem? Hogy mindezt 48 évesen tudtam meg. Ha erről már 12 évesen tudok, akkor akár éppen olyan felkészült és tudatos lennék, mint a lányom, Panna, aki már most 17 évesen tisztában van azzal, hogy milyen érzékenységei vannak.
Közben egyébkén az is kiderült, hogy a gombára és rákra is allergiás vagyok, ami szintén kabaré, ugyanis világéletemben sokat ettem mind a kettőből. Én gombát ettem reggeltől estig, s nem volt olyan tengerparti nyaralás, hogy ne ettem volna rengeteg ráksalátát. Látható, számottevő jelzés nem volt leszámítva egy kis puffadást, vagy épp nyakdagadást. Ám közben volt egy általános rossz közérzetem, ami szerintem ennek is betudható. De erről akkoriban mit sem tudtam. Az meg pláne nem, hogy mindez esetleg az ételtől is lehet.
Képzeljük csak el: megkenek egy kis vajas kenyeret, és töltök mellé egy kis kakaót - ugyan mi is lehetne ennél békésebb, ártatlanabb dolog..? Hát a cukor, a glutén, a laktóz, az élesztő! Az egész kaja, amit ettem, nem volt jó nekem; nem volt kompatibilis a testemmel. És semmi mást nem kellett volna tennem, mint mentesen étkeznem és ugyanolyan finomat ettem volna.
Jó lenne, ha az iskolában a sok-sok fölös adatrengeteg helyett ilyen dolgokat tanítanának. Elvinnék a gyereket 6 évesen dokihoz, aki kimondaná: "jól van, kisfiam, gluténérzékeny vagy, de nincsen semmi baj. Innentől ezt és ezt nem eheted, így és így kell étkezned." Útravalót kellen adni nekik az életre: hogyan legyen tudatos, hogyan vigyázzon az egészségére.
Kell az általános műveltség, persze. De ami ennél is fontosabb, jó lenne, ha megtanulnák, hogyan kell főzni különösképp, ha ételérzékenyek.
8. Amikor meglett az orvosi diagnózis, akkor hogyan sikerült a gyógyulás útjára lépned? Mesélj róla, milyen elhatározások, érzések születtek benned?
Amikor közölték velem, hogy inzulinrezisztens vagyok és hogy ennek a következő stációja maga a cukorbetegség, akkor én nagyon megdöbbentem igen, ez a legjobb szó rá: megdöbbentem. Fokozatosan nagyon sok mindent megértettem.
Ez nagyon fontos: a sorrend, különböző stációk. A vált(oz)ás nem történik varázsütésre. Úgy kell kezdeni, hogy megdöbbensz, aztán majd megérted. Tudatosodik benned a dolog, és innentől kezdve már lehet tudni változtatni. Innentől kezdve már nincs tagadás, a beteg saját magának is bevallja: igen, gond van. És ha ez tudatosodik, innentől lehet a változás útjára lépni. A betegségnél meg kell tudni, mi okozza bajt, hogy pontosan mi van benned, mitől vagy rosszul. Mert ha nem tudod, mi bajod van, akkor nem tudsz továbblépni.
Tehát inzulinrezisztens vagyok, oké. Akkor most meg fogok halni?" ez volt az első kérdésem. Nem, szerencsére nem, de mivel pajzsmirigy gyulladásom és sok más egyéb érzékenységem is van, temérdek tennivalóm lesz.
Szerencsém volt, mert egy olyan szakembert sikerült találnom, aki nem állt neki teletömni gyógyszerekkel, hanem szépen karon fogott, leültetett és mindent megértetett velem; elmagyarázta, hogy pontosan mit csináljak. Azt mondta, hogy a táplálkozással szinte minden rendbe tehető. Én pedig erőt vettem magamon, és elhatároztam, hogy márpedig én végigmegyek ezen az úton
És most nézz meg, akikkel csak találkozom, azt kérdik: ,mi történt, miért nézel ki ilyen jól, új szerelem? Nem, csak találkoztam egy szakemberrel, aki elmondta, mi a bajom és elkezdtük együtt mindezt kikezelni. Ráadásul teljességgel másként táplálkozom, mint eddig: mindenmentesen eszem. Ehhez jön pluszban a heti 3 torna, illetőleg temérdek vitamin, meg étrendkiegészítő.
9. Hogy élted meg ezt a 360 fokos fordulatot? Elvégre ezzel a tudással felvértezve, de mégiscsak homlokegyenest változtatnod kellett a napi rutinodon, a táplálkozásodon, az egész eddigi életmódodon.
Először haragudtam. Piszkosul haragudtam a Sorsra, hogy miért 48 évesen kell ezt nekem tudni. Aztán, mivel fatalista vagyok, rájöttem, hogy valószínűleg most érdemeltem ki; a Sors a jó dolgokat nem adja csak úgy. A lottó ötösért is valami jót kell cselekedni, mondjuk az előző életünkben.
Szerencsére az én gyerekem is ugyanennél az orvosnál volt, s éppúgy megkapta ezt a pakkot. Így 18 évesen már ő is tudja, mi baja van, hogy mit kell tennie, hogy mit egyen stb. Visszatérve a Sorsa, valószínű, hogy most érdemeltem meg. És amikor ez tudatosodott bennem, akkor azt mondtam, jó: a "mentes kaják" már mennek, azokra már rá vagyok állva.
Akkor nézzük: húsok, például ott a hal. Imádom a halat, eleve sokat eszem. Ha a mindennapokat nézzük, variánsnak ehhez jöhet még a gluténmentes tészta, a laktózmentes túró és tejföl. A fruktóz szintén kuka; bizonyos édesítőszerek egyszerűen nem jók, mivel azokat is eleve nehezebben dolgozza fel a szervezet, mint magát a kristálycukrot. Ezt is csak nemrég óta tudom.
Először fárasztó volt megszokni ezt az egészet; nyomon követni, hogy akkor most mikor mit eszem, abban mi van, de mára már egészen automatikussá vált a dolog. Ebben nagy segítség nekem a Mindenmentes Food is, mert leemeli az egyik terhet a vállamról.
Elvileg nem is kell mindezt életem végéig csinálni, de ha úgy is lenne, az sem gond. Inkább ez, mint bármi más, például hogy szúrjam magam, mert cukorbeteg lettem.
10. Mondtad, hogy a lányod is hasonló cipőben jár, márpedig az ő generációja általában egészen másként gondolkodik szinte mindenről. Hogy látod, kinek sikerül könnyebben venni az akadályokat? Ki húz kit?
Ne felejtsük el, hogy ő egy kamasz. Neki sokkal nehezebb, így inkább én húzom őt, ő meg néha kifakad: most már aztán hagyjál békén! Mert mindenre hatszor rákérdezek: megetted, beszedted, lenyelted stb?
11. Rendkívül rohanós életmódod van már csak szakmádból adódóan is, ráadásul édesanya is vagy. Korábban hogy tudtad időben megoldani a főzést, meg egyáltalán az étkezést? Elvégre folyton jöttél-mentél, ahol tudtál, ettél.
Az a furcsa, hogy bár korábban nem voltam túlzottan oda érte, úgy egy hónapja elkezdtem főzőcskézni. A lányomnak nagyon tetszett a dolog. Neki elvileg nem okoz gondot a napi étkezés, mert el tud menni a többiekkel enni, de ő inkább fogta az aznapra készített laktóz-, glutén- és cukormentes túróstészát és elvitte magával. Máskor meg csináltam sajtos tésztát, vagy currys zöldséget laktózmentes főzőtejszínnel, rizzsel, és imádta.
Minden nap meleg étellel várom, plusz a gluténmentes pékségben megveszem azokat a termékeket, amiket ő délutánonként szépen el tud csipegetni akár édességként. Ott van például a gluténmentes babapiskóta; jobb mint az eredeti.
Most már rendszeresen csomagolok neki ebédet: rakott krumplit, paprikás krumplit stb. Ami lényeges, hogy kicsit nehéz neki főzni, mivel egyáltalán nem eszik húst. Nem szereti, ez van. Vagyis nem lehet neki csak úgy összecsapni egy kis csirkepörköltet tésztával, és azt elcsomagolni, mivel undorodik a hústól. De elkezdtem, és most már lelkesen csinálom. Ha pedig nincs időm, akkor persze rendelek a Mindenmentes Food-tól.
(Folytatása következik a jövő héten!)
Az interjúban felhasznált fényképeket Cseke Katinka engedélyével közöltük.
Ízelítő
Az interjúnk harmadik és egyben záró részében Katinka elmeséli, miért van szükség az élet minden területén s így a táplálkozás terén is a változatosságra, a kreativitásra, illetőleg miért fontos megkülönböztetni a mindenmentes étkezést a különféle gasztronómiai divathóbortoktól. Olvass minket a jövő héten is!
Ha kihagytad az első részt, elolvashatod itt és most.