"Véletlenek nincsenek." - Interjú Cseke Katinkával
(1. rész)

Szerző: Mindenmentesfood

Közzétéve:2019. 09. 20.

Olvasási idő:8 perc

Most induló cikksorozatunkban olyan embereket kérdeztünk meg, akik már meglévő betegség, prevenció, sport, vagy csak szimplán egészségtudatosság okán választották a Mindenmentes Food ételeit és szíves örömest megosztják Magazinunk berkein belül olvasóinkkal tapasztalataikat, élményeiket.
Első vendégünk, Cseke Katinka színművésznő és színi-pedagógus, akit egy három részes interjúban kérdeztünk a felismerésről, az életmódváltásról és annak nehézségeiről, illetőleg magáról a lehetséges megoldásról mindarról, mely sarkalatos pont lehet egy ételintoleranciával küzdő ember életében. Fogadjátok szeretettel!

Találkozásunk Katinkával egy tüneményes kis étteremben esett. Itt fogadott bennünket a színművésznő ragyogón és derűsen, ahogy tőle azt megszokhattuk.

Elsősorban édesanya vagyok, és színművész. Van egy kislányom akit lassan 10 éve nevelek egyedül. Nem mondanám, hogy a háziasszonyok gyöngye vagyok, mert nem szeretek főzni. Ez talán azért van, mert 10 évig éltem házasságban és állandóan főztem, úgyhogy talán a válás után kicsit el is ment a főzés iránti szeretetem.

Amit még tudni kell rólam, hogy nagyon, de nagyon szeretek enni sokfélét. Ám jött egy pillanat, amikor kiderült, hogy sürgősen életmódot kell változtatnom. Talán mostanában ez a legfontosabb az életemben, hogy egészséges legyek, mert utat kell mutatnom a gyermekemnek. Szeretnék, unokákat ezért muszáj, hogy ő egészséges legyen.

Mikor 2008-ban elváltam, teljesen kiborultam; elkezdtem össze-vissza és rendszertelenül enni. Egyedül maradtam a kislányommal, és nem tudtam, hogy vigyek rendet a káoszba már az életemet illetően. Hiszen oviba, később iskolába kellett őt vinni, közben elkezdtem a Jóban-Rosszban című sorozatban forgatni. Ráadásul akkor már 12 éve egy erős hormonkészítményt szedtem, mivel felborult a pajzsmirigy működésem. Később tudtam meg, hogy ha pajzsmirigy állapota romlik, akkor szép lassan inzulinrezisztens lesz tőle az ember. Velem is ez történt, s erről hosszú éveken keresztül nem is tudtam.

Történt, hogy amikor már 106 kiló voltam, elmentem egy para-pszichológushoz, akivel rengeteget beszélgettem. Az ő kezelései után azt vettem észre, hogy egyre több és több olyan embert sodor az életemben a sors, akik egyre csak azt mondogatták nekem, mintegy mantraszerűen: gluténmentesség, szójamentesség stb. Én elég fatalista vagyok, és hiszek abban hogy nincsenek véletlenek. Viszont ekkoriban még valóságos röhögő görcsöket kaptam azon, mikor azt mondták: egyél gluténmentesen, akkor majd fogyni fogsz fog!. Én meg azt éreztem, hogy ezzel a divathóborttal engem hagyjon mindenki békén.

Aztán egyszer kipróbáltam, és láss csodát: 2 hét alatt 8 kilót fogytam. Semmi mást nem tettem, csak gluténmentes kakaós csiga-hegyeket ettem. Azt mondta a gyerekem, hogy ő még soha életében nem látott senkit ennyi szénhidrátot enni. Mégis, mit csinálok? Mondtam neki, ez most csak egy próba: kipróbálom, vajon gluténmentes étkezéssel fogy-e az ember, vajon jó hatással van-e rá. És azt hittem, hogy eldobom az agyam, amikor 2 hét alatt 8 kilónál tartottam. Persze, a fogyás azért megállt utána, vagyis nem az történt, hogy ezzel adtam le azt a bizonyos 40 kilót. De az ott és akkor valamit berobbantott.

Elmentem egy mérésre, és kiderült, hogy velem született gluténérzékenységem van Igen ám, de erről az elmúlt 20 évben valahogy elfelejtettek nekem szólni! További vizsgálatokon voltam és még sokkal több minden kiderült.

Nem, itt nem erről volt szó. Körülbelül másfél éve lehetett, hogy nagyon rosszul éreztem magam, és most már nem súlyom miatt. Azon én már réges-rég túl voltam, hogy nem 65, hanem 97-100 kiló vagyok.

Egyszerűen nem éreztem jól magam. Nem találtam a helyem a bőrömben, a világban. Nagyon-nagyon sok dolog jött össze egyszerre. Nem találtam egy normális párkapcsolatot, mert ugye ez sem mindegy, hogy egyedül vagy hosszú éveken keresztül. Nem találtam a helyem a szakmámban. Egy sorozatban szerepeltem, de vágytam az Örkény színpadára, a Katona Józsefbe, a Randótiba. Nagyon sok olyan dolog volt az életemben, ami miatt nem találtam helyem. És amikor már a hatodik ember mondta nekem ezt a gluténmentességet, azt mondtam tudni kell, hogy én egy rendkívül nyakas, makacs teremtés vagyok , hogy tudjátok mit, megmutatom, hogy ez nem is működik! Majd én bebizonyítom, hogy ez valakinél nem használ. Hát nem jött be, szerencsére. (nevet)

Igen, utánanéztem. Egyébként még akkor találtam egy gluténmentes pékséget, ahová bementem vásárolni így próbálva bizonyítani az igazamat, hogy nekem ugyan ez nem fog használni. És képzeld: nem elég, hogy fogytam, de még ízlett is! És akkor azt mondta nekem a lányom: de Anya, akkor miért nem így eszel? Hát mondom, akkor jó, akkor innentől kezdve így fogok.

És akkor elkezdtem a neten nézelődni. Persze, akkor már belefutottam különféle tudományos videókba, hogy mi fán is terem a gluténmentesség és társai. Elkezdtem ezeket nézni és rájöttem, hogy kifejezetten élvezem a dolgot. Tudni kell rólam, hogy én beteges tudásszomjjal és tanulnivágyással születtem. Én minden olyan videót megnézek, melyek Mária Teréziáról, Sissiről, vagy Széchenyiről szól. És most pedig olyan videókat kezdtem vadászni, melyek azt tárgyalják, miért jó a gluténmentes, vagy a laktózmentes étkezés, mit csinál a glutén a szervezetben stb.

Ahogy néztem azt a sok videót és mint a mesebeli kiskakas: szívtam magamba a tudásanyagot, bármilyen furcsán is hangzik, közben elkezdtem valahogy a téma mesterévé válni, mivel a saját bőrömön tapasztaltam meg ezt az egészet. Olyan volt, mintha egy táplálkozástudományi mesterkurzuson vettem volna részt: mintha a színművészi egyetemi végzettségem mellé jelentkeztem volna egy másoddiplomára.

Folyamatosan keresgéltem a neten, hogy hol tudok ilyen ételeket vásárolni, hol vannak ilyen pékségek, éttermek. Nos, viszonylag könnyen találtam ilyen helyeket. De őszinte leszek, brutális az áruk.

Vegyünk egy példát! Elmentem egy sima élelmiszerboltba, és ott egy 10 szeletes kenyér körülbelül 1500 Forintba került. Akkor egy pillanatra megálltam: akkor ez most biztosan nagyon jó, nem? Lehet, csak azért drágább, mert nehezebben és máshogy állítják elő. Tehát, az a bizonyos glutén - ami összetartja (mert ugye közbe megtudtam, hogy ez egy ragasztóanyag, amit beletesznek a sima kenyérbe), azt itt nincs, nem teszik bele. De akkor vajon mi fogja össze a kenyeret? Gyors fejszámolást végeztem: nem iszom, nem dohányzom, ergo bűntudat nélkül heti 1 csomag ilyen kenyeret igazán megengedhetek magamnak.

A gluténérzékenységem mellé hamarosan társul szegődött az élesztő- és laktózérzékenység is. Mikor elmentem egy mérésre, ott megállapították, hogy nekem is és a gyerekemnek is ez van. Vagyis: nem jó a glutén, az élesztő meg a laktóz. Teljesen kiborultam. De hisz ez a három dolog mindenben benne van! Elmentem megint a gluténmentes pékségbe, és leesett az állam. Mert akkor ott még csupán 2 féle élesztőmentes kenyér volt, ugyanis csak ezek készültek sütőporból. Az összes többi élesztős volt.

Később, úgy az elmúlt 2 hónapban, mikor megint mentem, már volt plusz 3 élesztőmentes termék. Szerintem reagálnak az igényekre. Reagálniuk kell, mert egyre több és több problémával térnek be hozzájuk az emberek, és így üres kézzel távoznának.

Én azt gondolom, hogy a termékpaletták egyre bővülnek. Például olyan isteni laktózmentes túró! Bemegyek egy élelmiszerboltba nevet most nem mondok, és ott van szépen elkülönítve a laktózmentes termékek egész sora: tejföl, vajkrém kakaó, cukormentes termékek és isteniek!

Vannak, akik azt mondják, hogy ez a laktózmentesség hülyeség, pedig nem az. Vegyük példának okáért a tejet: sajnos már az sem jó; egyáltalán nem olyan, mint régen. De szerencsére mára már laktózmentes és növényi tej is a rendelkezésünkre áll. Bővül a termékpaletta - ez jó, de ami szörnyű, hogy ez annak tudható be, hogy egyre több problémás ember van. Amikor én gyerek voltam, a 60-as, 70-es, vagy 80-as években ilyen még nem volt. Azt sem tudták, mi az.

Múltkor néztünk a lányommal egy riportot a Hullámfürdőről. Én pécsi lány vagyok, így gyerekként én is gyakorta jártam oda. Kérdem a lányomtól, szerinted mi a furcsa a riportban? Lányom erre: nem tudom, de valami annyira fura. Már nézzük vagy 10-15 perce, mikor hirtelen felkiált: Anya, ide nem engedtek be kövér embereket? Nem kislányom,felelem, ez a felvétel 1978-as. Ekkor még nem voltak kövér emberek, mármint olyanok, akik annyira el lennének hízva, mint manapság. 60-70 kilós férfiak voltak a riportban. Nem voltak kigyúrva, nem volt akkor még szteroid, edzőterem-mánia.

És nem volt kövér nő. Tényleg, olyan csinos többgyerekes anyukák és fiatal lányok lehetett látni, a 40-50 éves apukák olyan remekül néztek ki, mint ahogy ma sehol sem. Nem volt sehol kövér ember. Méghogy ide nem engedték bekövér embereket; nem, ez kérlek csak egy átlag strand volt.

Szerintem nem is léteztek akkor még inzulinrezisztens emberek legalábbis nem a mai mértékben, mert teljességgel más jellegű ételeket ettek, tele zöldséggel, gyümölccsel. Mondok még valamit. A múltkor olvasom: vegyél ma olyan csirkét, ami nincs tele tömve antibiotikummal Hogy mi? Tele van tömve antibiotikummal?

Nagyon nehéz ma tanyasi, de legalábbis háztáji csirkét kapni, ami szabadon van tartva, nevelve és nem csak azt sulykolják belé, hogy: nőjél, nőjél már, hogy végre levághassunk! Egyébként az is olvastam, hogy: ne menj orvoshoz, ne ásd bele magad a mindenmentességbe, mert akkor rá fogsz jönni, hogy manapság gyakorlatilag semmit sem szabadna enni, maximum magocskákat.

(Folytatása következik a jövő héten!)

Az interjúban felhasznált fényképeket Cseke Katinka engedélyével közöltük.